♣♣♣Prológus♣♣♣

- Mik az utolsó szavaid kislány? - kérdezte az elrablóm, miközben egy késsel  közeledett hozzám. A háttérben a számítógépen meg volt nyitva a webkamera, amiben a szüleimet láthattam. A gonosz azt akarta, hogy végignézzék a kivégzésemet.

- Mivel érdemeltem ezt ki?
- Én azt nem tudom. Még valami?
A következő pillanatban a számomra idegen férfi nyugodt szívvel döfte a szívembe a kést.

 A fájdalom egy pillanat késéssel érkezett. A kezemmel a sebemre kaptam, de nem ért semmit. A lelkem kivándorolt a testemből, ami összeesett. A lelkem azonban tovább élt. Ott lebegtem holt testem felett és néztem, ahogy arcom egyre sápad. A szám már szürke volt. A gyilkosom elment, szüleim pedig bőgtek a kamerában.

De most mi lesz velem? Én miért vagyok még mindig itt? Egy pillanat múlva minden elhomályosult előttem. Meghaltam.

Egy fehér helyen ébredtem. Ez biztosan a mennyország, gondoltam. Egy fehér ruhás férfi szólított meg.
- Új vagy itt?
- Igen. Az előbb haltam meg - kezdtem el siratni saját magamat. - Ez a mennyország?
- Nem, ez még csak a tisztítótűz.
- Mit kell itt tennem?
- Itt semmit. A földön viszont annál többet. Ki kell javítanod azokat a bűnöket, amiket elkövettél! Szabad megkérdeznem, hogy hívnak?
-A nevem Abigail, de mindenki csak Abby-nak szólított. - itt megint el kezdtem sírni. - De hogy menjek vissza a földre?
- Szellemként, természetesen. Ha akarod látnak, ha akarod nem. Tőlünk meghatározhatatlan időt kapsz, hogy véghezvidd feladatod.
- Utána végleg eltűnök a Föld színéről?
- Fogalmazhatunk így is. Bár én inkább azt mondanám, hogy feltámadsz.. Most pedig készülj fel! Küldünk a földre! - megint minden elhomályosult előttem. A következő pillanatban már otthon voltam.